Munkácsiné Zsuzsi

Azok közé tartozol, akik mindig tudták, hogy mik akarnak lenni? Mesélj nekünk egy kicsit a pályakezdésed történetéről!
Igen, egészen kislányként, ha elhaladtunk édesanyámmal egy-egy fodrászüzlet előtt, mindig megkértem, hogy álljunk meg, mert már akkor is elvarázsoltak a szalonból kiszűrődő illatok. Később is nagyon céltudatos voltam. Emlékszem, hogy mivel a jegyeim jók voltak, a drága Kovács tanár úr a továbbtanulás felé akart terelgetni, de én eltántoríthatatlan voltam. Ő megígértette velem, hogy mindent el fogok érni, amit szeretnék, és így lett, kitanultam a szakmát, majd leérettségiztem. Harminc évvel később büszkén mosolygott rám, mert tudta, hogy betartottam a szavam.

A családod támogatott a döntésedben?
Szerencsés embernek tartom magam, mert a családom is maximálisan támogatott és remek emberek kísértek végig a pályámon, már egészen a kezdetektől. Hálásan emlékszem vissza mestereimre Kenyó Gyulára és feleségére, akiktől az alapokat elsajátíthattam. Az oktatóm híres mondása volt, hogy ha majd megtanultam a férfi fodrászatot, és tudok rendesen borotválni, na akkor majd „beleszagolhatok” a női fodrászatba. Aztán „beleszagoltam”, és azóta is itt vagyok.

Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?
Azt a feltöltődést imádom, amit ettől a szakmától minden egyes nap megkapok. Szokták tőlem kérdezni, hogy hogyan lehetséges, hogy én sosem fáradok el. Talán azért, mert én a hivatásomat nem fizikai munkaként élem meg. Egyszerűen örömet okoz, hogy örömöt okozhatok másoknak, mert ez engem is feltölt. Negyven éve vagyok a szakmában, a vendégeim úgy járnak hozzám, mintha haza jönnének, áramlik körülöttem a pozitív energia, és ezért hálás vagyok.

Mosolygós, mindig vidám és kedves, ugyanakkor őszinte ember vagy. A vendégeidnek is megmondod, ha valamit nem tartasz jó ötletnek?
Igen, én olyan ember vagyok, aki megmondja, szerintem ez a fodrászok felelőssége. Persze ezt is okosan kell csinálni, szépen terelgetni kell a vendéget a kompromisszum felé. De általában elfogadják a véleményemet, hiszen tudják, hogy a legjobbat akarom nekik. Aztán persze van olyan, aki makacsul ragaszkodik egy nem feltétlenül előnyös színhez vagy fazonhoz, és utólag megbánja, de végül is így alakul ki a bizalom fodrász és vendége között, hogy merünk tanácsokat adni.

Mikor és hogyan kerültél a Hair-Line Kft.-hez?
A férjem, Laci által kerültem kapcsolatba a Hair-Line Kft.-vel még 1993-ban, mikor az ALFAPARF Milano termékek Jász-Nagykun-Szolnok megyei forgalmazója lett a Biostúdió. Én magam lassan tíz éve vagyok a Hair-Line szalontrénere, amit nagyon élvezek, mert szeretek csapatban dolgozni.

Gondolom az évek során rengeteg közös élményed alakult ki a csapattal. Ha arra kényszerítenélek, hogy választd ki a legkedvesebbet, melyik lenne az?
Jajj, rengeteg van…de ha mégis választanom kell, akkor az egyik legmeghatározóbb élményem az volt, mikor ellátogattunk a Mahogany Akadémiára, ahol magától Richard Thompson-tól tanulhattunk. A szakmai töltet mellett jó volt látni, hogy sztárfodrász ide vagy oda, ugyanolyan közvetlen és kedves ember, mint bármelyikünk. Vagy amikor a Salon International-en vettünk részt, és élőben láthattuk dolgozni Patrick Cameront és a többi nagyágyút. Felemelő érzés volt látni az igazán nagyokat, szakmailag pedig rengeteget profitáltam. Na jó, tudom, hogy ez kettő volt, de nem tudok választani.

Említetted a férjedet, akivel valamilyen formában mégiscsak közösen dolgoztok. Sosem okozott ez gondot? Jól megy a közös munka?
Hát, kereken negyven éve vagyunk házasok, úgyhogy azt hiszem jól. Ízig-vérig családi vállalkozás a miénk, és szerencsére jól megy a munkamegosztás. Laci anyaggazdász, ő foglalkozik a gazdasági feladatokkal, lányunk, Helga a bolti kereskedelemben oszlopos tagja a csapatunknak, én pedig a fodrászat szakmai ágát képviselem. Talán azért működik ilyen jól a mi kis „gépezetünk”, mert mindig támogatjuk a másikat, és jól kiegészítjük egymást.

Nem titok, hogy régóta ismerlek benneteket, tudom, hogy lányotok, Helga egy csupa szív lány, aki mindig őszinte mosollyal fordul az ember felé.
Ő az én mindenem, a legnagyobb büszkeségem. Jólelkű, őszinte, intelligens lány hatalmas szívvel. 2015-ben volt az esküvője, ezért egyre inkább reménykedem, hogy valóra válik az álmom, és hamarosan esetleg megajándékoznak minket egy unokával.

Akkor a bakancslista első helyén az unoka áll?
Nemcsak az első helyén, az összes helyén az unoka áll!

Tudom, hogy egy fodrásznak, aki szereti, amit csinál, a szakmája a hobbija, de mivel szoktatok kikapcsolódni?
Rajongásig szeretem a munkámat, de igenis néha az embernek szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Nagyon szeretünk úszni, szaunázni. Van egy rituálénk, Lacival minden héten elmegyünk két órára és úszás után a szaunában „szenvedünk”. Egyébként szeretünk a szabadban lenni, pihenni, nyugodt helyeken túrázgatni. Tudod, hogy nagyon összetartó család a miénk, így évről-évre Helgáékkal is elutazunk síelni, ez amolyan családi hobbi. Ilyenkor a bátyám segít az itthoni feladatokat ellátni.

Ha kívánhatnál hármat, mi lenne a három kívánságod?
Szerencsés, boldog ember vagyok, így nem is kívánnék mást, mint egészséget, mert ha egészség van, boldogság is van. Ahol boldogság van, ott pedig másra már nincs is szükség. Talán egy kicsit több „én időt” szeretnék. Energiabomba vagyok, de nem szabad szétszakadni, néha picit vissza kell venni a tempóból.

Előre sejtem a választ, de azért felteszem a kérdést, ha mindent előröl kezdhetnél, van valami, amit másképp csinálnál?
Rengeteg szeretetet kapok a körülöttem lévő emberektől. Boldog vagyok a magánéletemmel és a munkámmal is, ezért nem, nem csinálnék másképp semmit. Erre a válaszra számítottál?

Igen…