Molnár Joli

„Mi leszel, ha nagy leszel?” – mindig is fodrász volt rá a válaszod?
A fodrászat, mint szakma soha az életben nem merült fel bennem. Edző és testnevelő tanár akartam lenni. Leginkább gimnáziumban szerettem volna tanítani, mert az iskolatársaim állandóan igazolásokkal virítottak tornaórán, mindig csak az élsportolók voltak hajlandóak csinálni valamit. Arról álmodtam, hogy én olyan tanár leszek, akit szeretnek a fiatalok, és aki képes megmozgatni és a mozgás szeretetére rábítni őket. Az élsport pedig abban az időben a szenvedélyem volt. Már akkor is edzettem a kisebbeket, amikor még én is versenyeztem. Élvezem a tanítást. Persze már akkor rájöttem, hogy a tanítás nem arról szól, hogy én tudok valamit és átadom neked. Aki jól tanít, az egy ismeretet ad és felkelti az érdeklődést, inspirál, közben figyeli az előcsalogatott ötleteket és beépíti a saját tudástárába és így tovább. Adsz és kapsz. Inspirálsz és inspirálódsz. A ritmikus sportgimnasztikát azért hagytam abba, mert kiöregedtem. Ráadásul a fodrász gyakorlati képzés az üzletben hol délelőtt, hol délután volt, nem tudtam volna rendszeresen edzeni, anélkül meg szégyen versenyezni.
Exhibicionalista vagyok, sok bennem a szereplési vágy, örülök, ha megmutathatom, hogy mit tudok. A sport sok fegyelmet, barátokat, siekereket hozott nekem. Csapatban szeretek küzdeni, együtt és egymásért lenni. Azért is jó az ALFAPARF csapatában. Fantasztikus benne lenni az első pilanattól kezdve.

Úgy tudom, a kultúra, a színházlátogatás, az olvasás nagyon jelentős szerepet tölt be az életedben. Honnan ered ez a szenvedély?
A szüleim minden hónapban mentek színházba, vacsorázni, táncolni. Édesapám igazi férfi volt, elegáns, minden helyzetben tudta, hogy kell viselkedni és társaságban a lányaival is nőként viselkedett, ugyanúgy előre engedett az ajtónál, vagy felkért táncolni, mint a társaság többi hölgy tagját. Szüleim, testvéreim is állandóan olvastak. Már háromévesen sok mindent elolvastam. Nővérem, aki már akkor és azóta is imádatom és csodálatom tárgya, Jókai rajongó volt, így még az első kötelező előtt megvolt a Jókai összes. Soha, de tényleg soha nem fekszem le olvasás nélkül. Mindegy mit, mennyit és milyen későn.

Mi volt az első színházi darab, amit láttál? Ez volt annyira meghatározó, hogy azóta is rendszeres színházlátogató vagy?
Az első színházi élmény a Madách Színház legendás előadása a Régimódi történet volt. Vörösre izgultam a füleimet, minden porcikám figyelt és azóta is tudok belőle idézni, mint ahogy a legtöbb darabból, amit valaha láttam. Pláne, ha tetszett. Büszke vagyok rá, hogy a vendégeim sokszor az én javaslatomra mennek el és néznek meg valamit. Persze fontosak az egyéb művészetek is, mint a kiállítás, vagy a koncert. Minden művészeti ágat imádok.

Miként hatnak rád a művészetek? A színház mellett mi az, ami még igazán közel áll hozzád?
A színház mellett a másik nagy szerelem az életemben a balett. Ötéves koromtól balettoztam, és felnőtt koromban két olyan mester is megadatott nekem, akik nagy hatással voltak rám, és nincs nap, hogy ne villannának az eszembe: Zilahy Győző és Lakatos Gabriella. Mindketten az Operaház vezető táncosai voltak és olyan emberek, akikről csak felső fokon lehet beszélni. Kiváló táncosok és ugyanolyan kiváló pedagógusok.
Minden balettet megnézek az Operában, szerintem a magyar balett kiemelkedő: mind a táncosok, mind a koreográfusok tekintetében. Ha egy előadás megragad, többször is képes vagyok megnézni. Minden műfajt kedvelek, egyáltalán nem bánom, ha az előadás „nehéz”, ha gondolkodni kell rajta.

Színházi élményeid mennyiben befolyásolják fodrászbemutatóid hangulatát?
Az Alfaparf Milanoval eddig számos show-t terveztünk meg, ahol rendszerint én feldobtam valami témát és mindnyájunk ötletéből összegyúrtunk egy műsort. Nyugodtan mondhatom, hogy a mai napig bármelyiket vállalom. Persze évről-évre fejlődtek a produkciók és talán még vár rám néhány további lehetőség. Az inspiráció rendszerint a színházból jön, látok valamit és azonnal tovább gondolom, elképzelem, átgyúrom, szóval megmozgatja a fantáziámat.

Ki az, aki óriási változást tudott hozni az életedbe?
14 évvel ezelőtt történt valami, ami alapjaiban változtatta meg az én önző, magányos és némiképp munkamániás életemet: megszületett a keresztlányom. Nem mondhatnám, hogy példás keresztszülő lennék, de ő úgy szeret engem, ahogy vagyok, nem vár el tőlem semmit. Messze felülmúlta minden várakozásomat. Csodaszép, és ami ennél is sokkal fontosabb, nagyon érző, ízig-vérig jó ember és a fejlődésének még nincs vége. Egyre többször adom fel féltett magányom, hogy vele lehessek, hogy részese lehessek az ő nagy és olaszos típusú családjának. Meglepetéssel észlelem magamon, hogy ez mennyire jó nekem.

Mi az, ami boldoggá tesz?
Nagyon szeretem vendégül látni a barátaimat, olyankor bedobok apait-anyait és főzök valami különlegeset. Amúgy bármilyen furcsa, de nem központi kérdés nálam az evés. Néha egész nap nem eszem. Legrégebbi barátnőmmel 36 éve ismerjük egymást. Keresve sem lehet különbözőbb embereket találni, mint mi. Úgy általában is el lehet ezt mondani a barátaimról. Boldog ember vagyok, mert a barátaim szeretnek, törődnek velem és elviselnek. Talán a legjobb tulajdonságom, hogy nagyon hűséges vagyok – ez úgy érzem, néha nem előnyös -, bár gyorsan felmordulok, de hamar bocsánatot is kérek. Képtelen vagyok haragudni a barátaimra, akik azért néha feszegetik a határaimat, viszont rendkívül elfogadó vagyok. Nagyon büszke vagyok arra, hogy képes vagyok új barátságokat kötni, sok közülük nagyon fiatal, így engem is megpróbálnak fiatalon tartani. Ha az igazat akarom hallani valamiről, akkor a barátaim véleményét kérem ki, mert biztos vagyok benne, hogy megtiszetelnek az igazmondásukkal. Ezek életem sarkalatos pontjai, melyek boldoggá tesznek, mégis csak akkor vagyok egyensúlyban, ha dolgozom, ha alkothatok valamit.